, (vak-ar-ó-od-oz-ik) belsz. m. vakaródz-tam, ~tát, ~ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~dzál. Testének viszkető táját vakargatja. A tetves, rühes ember vakaródzik. Mennél rühesebb, annál jobban vakaródzik. (Km.). Hasonló jelentésüek; rühelődzik, nyühelődzik.