, (vég-ez-mény) fn. tt. végzemény-t, tb, ~ěk, harm. szr. ~e. Általán, fontolgatás, tanácskozás, vitatkozás után bizonyos ügyben megállapított határozat, rendelet, törvény, legfelsőbb akarat. Különösen, régebben egy egész országgyülésen hozott törvények összege.