, (vég-ez-et-ül) ih. Végezet- vagy határozotként. A többség akaratát végezetűl kimondani. Végezetül kimondott itélet. A Müncheni codexben am. végtére. (novissime). "Hogy végezetől jövén ne szorongasson engemet. (Ne in novissimo veniens sugillet me. Lukács. XVIIl.).