, v. VÜN, régiesen, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben am. vive; vűn a vive-ön egybeolvadása, valamint vön am. veve-ön. "Önnön vállán tizenkét kosárral vün kih a földben a fundamentumból. (93, 1.) Arany Jánosnál is:
"Etelének is vűn hírt Hilda futára.
(Buda Halála. 233. 1.)