, (von-z-at) fn. tt. vonzat-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja. 1) A nyelvtanban a szóknak, beszédrészeknek bizonyos viszonya egymáshoz. T. i. azon nevet vagy igét, mely maga mellé más nevet vagy igét kiván v. viszonyit, vonzónévnek és igének, a viszonyitott nevet vagy igét pndig vonzottnak mondjuk, s a vonzó és vonzott szó közötti viszony vonzatnak. Ezen vonzatot kiválólag a névmutató, névragok és névutók alapitják meg. 2) l. VONZALOM.