, (von-tat) mivelt. vontat-tam, ~tál, ~ott par. vontass. 1) Eszközli, okozza, parancsolja, hogy bizonyos erő vonjon valamit. Hajót lovakkal vontatni. A petrenczéket boglyákat ökrökkel vontatni a majorba. A megsülyedt szekeret bivalok által vontatni a sárból. Nagyként szenved vala, úgy hogy két fogat neki ki kell vala vontatni (Nádorcodex. 483. 1.). V. ö. VON. 2) Átv. valamit lassan, halogatva tesz, végez. Vontatni a dolgot, késletni. Vontatni a szót, megnyújtva ejteni. Időt vontatni, halasztani.