, (von-z-al-om) fn. tt. vonzalmat, harmszr. ~a. Átv. erkölcsi ért. a kedélynek azon rokonszenvi állapota, melynél fogva valaki iránt különös hajlamot érzünk, és ahhoz közeledni, ragaszkodni, s vele egyesülni törekszünk. Ezen szenv a valódi nyájasság, szeretet, szerelem, barátság, részvét, és jóakarat alapja, s ösztönszere. Ellentétei: ellenszenv, idegenség, visszavonás, utálat, gyűlölet.