, (von-o-gat v. von-og-at) gyak. áth. m. vonogat-tam, ~tál, ~ott, par. ~gass. 1) Gyakran, ismételve, vagy aprózva, és könnyeden von; vondogál. A fonó ujjaival vonogatja a kender-, len-, gyapjuszálakat. A kazalból szénát vonogatni: 2) Visszaható névmással: magát vonogatni valamitől, am. visszatartani, visszavonni, huzódozni. Képeztetésre hasonló ezen egyszerü igékből származottakhoz adogat, csalogat, fonogat, nyalogat, tátogat, csipeget, ütöget stb.