, (von-al) fn. tt. vonul-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Mértani ért. kisebb-nagyobb távolságra nyuló hosszusági irány, melyet elvontan, szélesség és magasság nélkül képzelünk, vagyis, bizonyos irányban egymásután következő pontoknak képzelt folytonossága; különösen: látható jel, pl. huzás, metszés, vágás, mely azon irányt kitünteti. Egyenes, görbe, hosszu, rövid vonal. Körvonal, csigavonal, alapvonal, határvonal. A csillagászatban: délvonal, egyenlitővonal stb. 2) Szükebb ért. az egymással érintkező testek szélső határa, mennyiben az bizonyos irányt képez. Az utczai házak, az út melletti fák egyenes vonalban állanak. Hosszu vonalban fölállított katonák. 3) Hoszmérték neme, mely a hüvelyknek egy tizenketted vagy a tizedes rendszerben egytized részét teszi.