, (von-od-os) gyak. áth. m. vondos-tam, ~tál, ~ott, par. ~ss Gyakran, vagy ismételve von. "Más, kertének szépségének szedi virágját; zsengéjének, gyümölcsének vondossa fáját. Régi ének a XVII. század első feléből. (Thaly K. gyüjt. I. K. 280. 1.). Körülbelül egy érteményü vele vondogál, azon árnyalati különbséggel, hogy ez némileg kicsinyző is. Hasonló viszony van ezek közt is rágdos, rágdogál; faldos, faldogál; csipdes, csipdegél; röpdös, röpdögél stb. Más kiejtéssel, pl. a székelyeknél: vondoz.