Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VONÍTÁS, VONITÁS, (von-ít-ás) fn. tt. vonítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valaki ütés által vonit; ráütés; ráhuzás. 2) A vállnak megrántása, fölhuzása, Átv. vállvonítással fogadni valamit, vállvonítással felelni, azaz, hallgatni, a dologgal nem gondolni. 3) Az ebnek félénk, siralmas kiáltása. V. ö. VONÍT.