, (vizs-g-a-al-ó) mn. tt. vizsgáló-t. Általán, aki valamit vizsgál; kutató, fürkésző; késérlő. Sziveket vizsgáló Isten. Vizsgáló biró, biztos, bizottság, küldöttség. Használják önálló főnévül is, s ekkor jelent személyt, kinek különös föladata, vagy tiszte vizsgálni valamit. Csillagvizsgáló. Égvizsgáló. Vizsgálóra venni Szabó Dávidnál am. vizsgálat alá venni.