, (von-at) fn. tt. vonat-ot, harm. szr. ~a. Általán, amit vonás által létesitnek, eszközölnek. Különösen, gyógyszerészi ért. azon nedv, melyet a növényekből, illetőleg gyökereikből, leveleikből, gyümölcseikből stb. bizonyos oldószerek által elválasztanak. (Extractus). 3) Vaspályákon az együtt vontatott kocsik öszvege. (Train). Déli, esteli, éjjeli, reggeli vonat. 4) Szabó Dávidnál am. sorshuzás. "Első vonatra (huzásra) mindjárt nyert.