, (von-ó-od-ik) belsz. mn. vonód-tam, ~tál ~ott. Némi kényszerülés által bizonyos irányban és czél felé mozog vagy hajlik. Kiki mit szeret, arra vonódik (Rajnis) azaz vonzódik. A felhők arra vonódnak, merre a szél fú. A bánatos ember magányba vonódik, a társaságtól elvonódik; szokottabban vonúl.