, (vizs-ol-at) önh. m. vizslat-tam, ~tál, ~ott, par. vizslass. 1) Vizslaeb módjára fürkész, keresgél, fityész. 2) Szintén vizslaebként futkos, ide-oda szaladgál, lót, fut, csélcsapkodik, máskép: peslet, bislet.
Ezen ige, alakját tekintve, miveltetőnek látszik, de valósággal önható, valamint ezen mozgásra, járásra vonatkozók is: koslat, baktat, satrat, üget, lüktet.