, (víz-irány) ösz. fn. 1) Azon irány, melyet a mozgásban vagyis folyásban levő víz menetele, fonala követ. 2) A csendesen álló víznek fölszinén elhuzódó vonalak, mennyiben látszólag minden pontjaik egyenlő magasságuak, s mintegy sima egyenes lapot képeznek; helyesebben vízarány.