, (val-ó-ban) ih. 1) Igazán, tagadhatatlanul, úgy amint mondom. Az valóban megtörtént. Valóban ugy van. "Ki az embereket valóban ismeri, az sem egészen bízni, sem végkép kétségbe esni nem fog senki fölött. (Gondolatok. B. Eötvös Józseftől). 2) Erősítve bizonyitó értelmű. Ez valóban szép. Valóban jeles ember. Néha: valójában.