, (víz-kalapács) ösz. fn. Kevés vízzel megtöltött, légmentes, és mindkét végén bezárt üvegcső, melynek egyik vége hegyes csúcsra megy ki. Ha e csőben levő vizet lassacskán annak csúcsos végébe folyatják, azután az egész csövet hirtelen fölfordítják, hogy a víz a másik végébe folyjon: akkor ez nagyot pattan, s az üveget, ha nem eléggé erős, elrepeszti. Ha a cső ürege nem légmentes, a pattanás gyöngébb lesz.