, VALÓSIT (val-ó-os-it) áth. m. valósit-ott, par. ~s. htn. ~ni, v. ~ani. Eszközli, végrehajtja, hogy valóvá vagy valóssá legyen valami; az eszmében tervben, szándékban megfogamzott valamit tettleg létesiti. Amit föltesz magában, azt valósitja is. Amit előre gyanítottunk a későbbi idő vasósitotta.