, (váltó-dij) ösz. fn. Aki a váltót mint jótálló (forgató, idegen váltóban kibocsátó) s nem mint főadós váltja magához, ezért a főadóstól, vagy saját előzőjétől, midőn a váltónak kifizetését magán úton vagy perben követeli, némi dijt is igénybe vehet, mely a magyar váltótörvény szerént egy harmad rész (1/8) százalék.