, fn. tt. vizá-t. A tokok neméhez tartozó halfaj, mely néha nyolcz, tíz mázsányira s 24 lábnyi hosszura is megnő. Húsa szálkátlan, porczogós, izletes, ikráját sokan nyalánkságul szeretik. Rendes hazája a Fekete- és Kaspi-tenger, honnan a Dunába, s azon tengerekbe ömlő némely más nagy folyókba is fölúszik, kivált tavaszszal ívás idejében. Husát és ikráját besózva is szokták árulni. (Acipenser huso). Dunai halászaink nyelvén az úgy nevezett kötélhalak között első helyen áll. Régibb korban is eléjön, "Ěs ott az szegyen (gát félén) fogtanak tizenkét vizát. Levél 1558-ból. (Szalay Ág. 400 m. 1.).
Németül: Hausen, melyről azt mondja Adelung, hogy (mint rendszerénti hazája is mutatni látszik, a török uszun után (mely egyezik a magyar hosszú szóval) képeztetett volna. Szerénte a később kori latin huso már a németből módosittatott Gesner, Aldrovand s mások által. Egyébiránt a szláv nyelvekben is eléjön, ú. m. Miklosich szerént csehül: vyz, vyza, uj szlávul és szlovákul: viza; utána teszi (németül Hausen; tehát úgy látszik, hogy amazokat ettől származtatja.