, fn. tt. viz-et, harm. szr. ~e. Az ékvesztők közé tartozik, s ezek szabályai szerint az önhangzón kezdődő legtöbb képzők és ragok előtt állandóan röviden hangzik: viz-et, viz-ek, viz-em, ~ed, ~e, viz-es, viz-el, viz-ecs-ke stb. A régieknél úgy nevezett éltető állatok elementumok egyike, mely földünk nagyobb részét borítja, tengerek, tavak, folyók stb. alakjában és nevök alatt, s belsejének bő tartalmát is alkotja; mely egész vagy csak kevéssé háborított tisztaságában szín, íz és szag nélküli éghetetlen folyadék, kisebb, nagyobb fokú melegség által gőzzé, köddé, felhővé vékonyúlva feloldódik, alantabb fokon ismét cseppekké sűrüsödik; s még alantabb fokon (a hévmérő zéroján alul) többé-kevésbé szilárd testté, (dérré; hóvá, jéggé) lesz. Folyó víz, álló víz v. holt víz, forrásvíz, kútvíz, esővíz, tengeri víz. Fris, hideg, fagyos, jeges, langyos, meleg, forró víz. Hévíz, hóvíz. Ivóvíz. Szökő v. ugróvíz. Tiszta, sáros, iszapos, zavaros víz. Fürdővíz. Gyógyvíz. Ásványvíz, savanyúvíz, erdélyiesen: borvíz. Lágy víz, kemény víz, édes víz, sós víz, szentelt víz. Árváz, alacson víz, lassu, mély, sekély víz. Vizet inni. Vízzel keverni a bort. Vízzel mosdani. Vízbe fúlni, veszni, halni. Vízzel öntözni a növényeket. Vízben áztatni húst, kendert stb. Kapkod, mint a vízbe haló ember. (Km.). A vízbe haló ember a nád- vagy szalmaszálhoz vagy habhoz is kapkod. (Km.). Vízen és kenyéren koplaltatni, bőjtöltetni valakit. Fris, mint hal a vizben. Vizet húzni, meríteni, csapolní, melegíteni, forralni. Árad a víz, midőn tömege szaporodik s magasodik; ellenkező esetben apad. Mind a vízig szárazon, tréfás bucsuszó a távozóhoz. Gyurvíz v. csuromvíz, mely a ruhanemübe csordultig beveszi magát. Csuromvíz vagyok, csurog rólam a víz, az izzadság. Tóvíz. Igyál ökör tóvíz (km.), az ökör a tóvizet is megiszsza. Keresztvíz, keresztelővíz. Még a keresztvizet is levenné róla.
(Km.). Egy kalán vízbe elvesztené, ha lehetne. (Km.). Különösen ilynemű folyadék nagyobb tömegben véve. Vízen szállítani holmit. Vízre bocsátani a hajót. Vizen útazni, tengeren, folyón.. Vizeket szabályozni, csatornákba vezetni. Vízen és szárazon v. szárazföldön lakó állatok. Víz járja a határt. A különféle vegyrészekkel bővebben telt ilyetén folyadékok az ásványos, keserű, büdös, kénes, salétromos, vasas stb. vizek. A Tájszótárban eléjön víz ótta fa am. víz oldta v. oldotta azaz vízjárta fa. Használtatik többféle átv. ért. a) Vízhez hasonló, s főleg vízrészeket tartalmazó, vagy mesterségesen készített vegyfolyadék. Szagos vizek, rózsavíz, levendulavíz, violavíz, kölni víz, kendőző víz. b) Gyógyfolyadék neme. Gyomorvíz, szemvíz stb. c) Különféle nedvek, levek, nyirkok. Nyirvíz, málnavíz, fenyővíz, meggyvíz. A fogak közől kiszivárgó víz. d) Több képes kifejezésü mondatok, illetőleg példabeszédek vezérszava. Valakinek malmára hajtani a vizet, czélját előmozdítani, alkalmasan segíteni. Ez jó víz az ő malmára. Vízre vezetni v. vinni valakit, veszélyes, rosz utra csalni.
"Nem hittem én, de már hiszem,
Hogy a leány vízre viszen.
Székely népdal.
Dunába, tengerbe vizet hordani, annak adni, akinek úgy is sok van, vagy valamely fölösleges, szükségtelen munkát tenni. A jó vér nem válik vízzé, őseinek valódi unokája, állhatatos hű rokon, atyafi. Nem zavar vizet együgyü csendes, tétlen, nem tesz galibát. Sehol sem jobb a víz, mint tulajdon forrásánál. Leghamisabb víz az asszonyok könyhullatása. Átkozott a hal a harmadik vizben, melyet t. i. rája isznak. Egy kalán vizben elvesztené, ha lehetne, elszánt, eskütt ellenség. Még a keresztvizet is levette róla, nem hagyott rajta semmi becsületet, rútul legyalázta, pogánynak mondta. Igyál ökör tóvíz, nesze, ez inyedre való étel ital. Szomjas ökörnek a zavaros víz is jó, akinek nagy étvágya van, nem szokott válogatni. Víz ellenébe nehéz úszni, az akadályok ellen nehéz küzdeni. Elűl tűz, hátul víz, mindenfelől veszedelem, kelepcze. Lassú víz, partot mos, máskép: alázatos macska nagyot ugrik.
A régi Halotti Beszédben elé fordúl: vize, "Es az gyimilcsnek oly keserűv vaola vize hogy torkhokat mige szakaosztjao vaola. Itt a ,vize szót Mátyás Flórián ,nedv szóval értelmezi. Mások, mint Révay Miklós, Toldy Ferencz a v jegyet szelletnek (spiritus lenis, gyönge hehentés-nek) tartják, minthogy ugyan ezen Halotti Beszédben több szónál mind a szók elején, mind a szók közepén és végén kétségtelenül ezen szellet fordul elé, ú. m. vv (vő), vvt (vőt), uimagguc (vimádjuk), bovdug (bóvdug), jovben (jóvben), iarov (járóv) stb. És így víze am. íze.
A ,víz szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív ny. vei, vogul ny. vit, ut, ujt, déli vogul ny. ujt, votják ny. vu, mordvin ny. ved, ved, erza-mordvin ny. ved, väd, vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. (Adelung, Heyse, Kaltschmidt: A német Wasser, angol water s több hason jelentésü és végzetü szókról azt mondja Adelung, hogy az er végzet újabbi képző: "Die letzte Sylbe ist eine ueuore Ableitungssylbe). Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni (devenir aqueux) stb. Heyse felhozza a ,Wasaer szónál figyelmeztetésül a szanszkrit und flieszen, uda Meer, a latin unda Welle, uvidus feuchtx udor Nässe szókat is.