, (vitéz-kěd-ő) mn. tt. vitézkedő-t, tb. ~k. 1) Katonai életet viselő, gyakorló. 2) Vitézhez illő, bátor, hősies tetteket üző. 3) Átv. vitézkedő anyaszentegyház, vagyis, annak élő, világi viszontagságokkal küzködő tagjai, hivei együtt véve. (Ecclesia militans) "Azonképpen ez világban, vitézködő szentgyházban nevek dicsőséges leszen. (Katalin verses leg.).