, (víz-ér) ösz. fn. Szűk menetek a föld szinén, vagy gyomrában, melyek vizet tartalmaznak. Boncztani ért. nyirkedények, melyek a vér közé víznemű nedveket vezetnek. A hajósoknál jelent kivűlről a hajó fenekén kiszőrödzött vagy kiereszkedett fűvet, finom növényt mely tartós állás közben a hajó alját ellepi. (Bart am Schiff. Kenessey A.). V. ö. ÉR, fn.