, fn. tt. vitorlát. 1) Általán lepedő takaróféle szövet; különösen a barkóknál az alvó gyermek bölcsője vagy fekhelye fölé kifeszitett lepedő. (Hollók Imre). 2) Azon vastag, erős ponyvanemű szövet, (régente állatbőr is) melyet a hajók árboczaira feszítenek, hogy a szél beléje akadva, vagyis a szelet felfogva, ez a hajót hajtsa. Fölhúzni, kifeszíteni, letekerni a vitorlát. 3) A szélmalmokat hajtó lapátféle szárnyak. 4) Réz v. vas lemez az épületek tetején mely forgásával a szél irányát mutatja, szélvitorla. 5) Vadásznyelven a róka és mókus farka. 6) Növénytanilag a pillangós bokrétában, mely négy egyenetlen formáju szirmokból áll, ezen szirmok egyike, s rendszerént a legnagyobbika pl. a borsó, paszuly; akász bokrétájában. (Vexillum).
Mennyiben a vitorla részént oly szövetet jelent, melybe valamit takargatni, gombolygatni szokás, részént oly eszközt, mely rendeltetésénél fogva a szél járása szerént ide-oda tekeredik, forog: innen magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy közvetlenül egy eredetű és érteményü a fitor szóval, minél fogva vitorla annyi volna mint vitorló, fitorló, azaz tekeredő, csavarodó, t. i. szövet, szer vagy eszköz. Lásd föntebb a különböző jelentéseket.
A v és f mint tudjuk épen így váltakoznak e szókban is virgoncz fürgencz, vicskándozik ficzkándozik, vinczároz finczároz, vinczos, finczos, Miklosich szerént régi szlávul: vétrilo, románul: vetrile; ugyanitt azt is mondja, hogy új szlávul, s magyarul: veternica, de erről a magyarban sohasem hallottunk valamit. Gyarmathi Sámuel a német ,Wetter szóval hozza viszonyba, s ezt ,Leilach (Leilaken) szóval összetéve Wetterleilach szót hozza fel, mint rokont; azonban ez összetétel nincs a német szótárakban. Egyébiránt a német Wetter-nek megfelel a szláv větr (Boppnál), v. vjetor, vitor (Jancsovicsnál) stb.