, fn. tt. vityilló-t, tb. ~k. Szegény pórias hajlék, kunyhó, gurgyó, kaliba; különösen Sándor I. érteményezése szerént, füzvesszőből font sövényházikó. "Ama sötét nyárfák alatt... ott egy vityilló. "Felégetem azt a vityillót (Csokonai, parasztdal.)
Elemzésére nézve hihetőleg rokon vitla szóval V. ö. VITLA. Változattal: vitykó, máskép: viskó. A vityílló szó hasonló képeztetésünek látszik a polyvás kunyhót jelentő kutyuló, röviden kutyó szóval.