, (vitéz-kěd-ik) k. m. vitézkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Mint hadsereg beavatott tagja katonáskodik, hadi szolgálatot gyakorol, folytat. 2) Vitézhez illő, bátor hős tettekkel jeleskedik. 3) Gúnyos ért. szájhős gyanánt hányja-veti magát, hetykélkedik, legénykedik.
Képeztetésre azon igék osztályába tartozik, melyek bizonyos rangi, vagy tiszti hivatali állomás gyakorlatára vonatkoznak, mint: császárkodik, királykodik, vezérkedik, kapitánykodik, ügyészkedik; ügyvédkedik stb.