, (vit-el) fn. tt. vitel-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Szállítási cselekvény, fáradalom, melynél fogva valamit viszünk, tova viszünk. Öszvetéve általvitel, bevitel, kivitel, elvitel, visszavitel. Különösen: fuvar. Vitel ára. A vitel sokba kerül. 2) Azon teher, melyet tovább szállítanak. Ennyi mázsa egy vitelül terhes.
Törzse az önállóan nem divatos vit, melylyel oly származási viszonyban áll, mint ezek egymással hit hitel, it ital, ét étel, tét tétel, vét vétel, lét létel, menet menetel.