, (vitéz-ěl-ő) mn. tt. vitézlő-t 1) Katonáskodó; vitézi állapotban élő. Vitézlő nép (Pázmánynál). Vitézlő társ (Molnár Albertnél). Vitézlő rend (Faludinál). 2) Mennyiben ősi alkotmányunk szerént minden nemes ember született katona volt, köz szokással a nemesek tisztelet czime: Nemes, nemzetes, és vitézlő N. N. úr.
Eredetére nézve az önállólag nem divatos vitézel ige részesülőjének tekinthető, avagy olyan származásu mint egyenlő, hasonló.