, fn. tt. vitéz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A régieknél általán jelentett mindennemű katonát, hadseregben szolgáló fegyveres embert. Nyilas, parittyás, kópjás, számszeríjas, gyalog, lovas, keresztes vitéz. Új vitéz, válogatott, régi vitézek. Kevély vitéz hamar vész. (Km.). Könnyü ott vitéznek lenni, ahol nincs ellenség. (Km.). A Müncheni codexben rövid e-vel: vitez. Mert és en (én is) hatalm alatt szerzetett ember vagyok, valván vitezeket en alattam. (Münch. cod. Máté. VIII. és Lukács VII.). Különben rendszerént hosszú é-vel találjuk és ma állandóan így ejtjük. "A vitézek, miután megfeszítették őt. (Tárkányi B. József. "Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél? (Balassa B.). Mai nap is a magyar katonák megszólító czíme: vitézek! 2) Valamely lovagrendnek avatott tagja. Aranygyapjas, aranysarkantyús v. szentelt vitéz. Sz. István rendének vitéze. Máltai vitéz. 3) Mint melléknév jelent hőst, bátrat, harczvágyót. Vitéz ember, vitéz hadak, seregek. Hátul van a sebe, vitéz katona volt, gúnyszó a futó, félékény katonára. Továbbá katonáknál a feltiszteknek adatni szokott tiszteleti czím. Vitéz hadnagy uram! Vitéz kapitány uram!
Ezen szónak gyöke a katonát különösen illető ví azaz, harczol, s törzse vagy vit, melyből vita, vitáz-ík is származtak, vagy maga a vita szó. (Lugossy J.). Ezek sorában képződhetett ész képzővel vitész, (vitész, v. vita-ész) mint a szintén mélyhangu rák, bám, kór gyökökből lett rákész, bámész, kórész. A rokonnemű sz és z hangok fölcseréltetnek másokban is pl. ádász ádáz, csúsz csúz, kelevész kelevéz stb. Minthogy régente rövid e-vel vitez volt, föltehető az ez (az) végzet is, mint igaz, száraz, idvez szókban stb. Hogy ví, vita mély hangu szók s vitéz magas hangu, véleményünkön nem változtat, mert az ily módosulásnak nyelvünkben számos példái vannak, pl. nyír szótól nyirkál és nyiret; nyiredék; tibejedik a székelyeknél am. tébolyodik? viríkkel ugyanott am. virraszt, bizget am. bizgat, vaszok am. fészek, fürgöncz am. virgoncz stb. Miklosich szerént régi szlávul: viteze, új szlávul: vitez; a szlovákok (tótok) igy ejtik: vítyaz.