, fn. tt. vitát. Széles értelemben a meghasonlott s egymás ellen törekvő, egymást rontó, legyőzni akaró felek küzdelme, harcza, csatája, viaskodása, viadala. Szűkebb ért. nem annyira testi erővel, s anyagi eszközökkel, mint erkölcsi ellenhatással űzött viszonos küzdelem, pl. perlekedés, feleselés, szóbeli harcz v. versengés, szóváltás, ellenvéleményezés, eszmesurlódás stb. Vitára kelni valakivel. Vitára okot adni. Sok vitám volt vele. Tudományos vita Tanácskozási vita. Vitán járni Ferenczi János szerént a székelyeknél am. véletlen keresztül menni.
Valamint viadal, úgy vita is a ví gyökből származott akár egyszerüen s közvetlenül ta képzővel, akár közvetve vit törzsből, mely vitat, vitatkozik szók törzsének is tekinthető.