, (vissza-tér) ösz. önh. 1) Eltávozta, elutazta után oda tér ismét, ahonnan eltávozott, elutazott. Tiz évi kalandozás után visszatért hazájába. Oda ment, ahonnan többé nem tér vissza, azaz meghalt. 2) Átv. ért. mondjuk állapotok, körülmények, események felől, melyek ideiglen megszüntek, elmultak, s most újra elétünnek. Roncsolt egészsége régi kedve lassanként visszatér. Az eltünt fiatalság nem tér vissza többé. V. ö. TÉR, ige.