, (vissza-al-kod-ik) gyak. k. m. visszálkod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk meghasonlott felekről, midőn bizonyos ügyben egymással ellenkező irányt követve feleselnek, perlekednek, ujjat húznak, egymás müködéseit viszonosan zavarják, gátolják, rövid szóval, midőn egymás irányában viszás módon törekesznek. Régiesen: visszát von v. vonz. V. ö. VISSZA, (2). Amattól ered a ma is szokott visszavonás.