, (vissza-térő) ösz. nm. Aki v. ami visszatér. Visszatérő névmás, midőn a személyes névmás magam, magad, maga stb. szókkal tétetik össze, pl. én v. en v. ennenmagam, te, v. ten v. tennen magad stb.; vagy a föntebbi szók törzse (mag) csupán a szernélyragokkal használtatik: magam, magad, maga, magunk, magatok, magok v. maguk, Mindenik esetben a visszonyragokat is fölveszi: (en) magamnak, (ten) magadnak stb. (en) magamat, (ten) magadat stb.