, (vissza-as) mn. tt. visszás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Háttal fordított, fonák. Visszás oldalról nézni valamit. A látcsőbe visszás végéről nézni. 2) Facsarcs, tekercs, pl. a hasadó fa; l. VISSZÁROS. 3) Átv. mogorva, nehézkes kedélyű, mintegy kifordított, vagy kicserélt kedvű, ellenkező indulatú. Igen viszzás ember. (Szabó D.) Továbbá, helytelen, ferde, zavart. Visszás beszéd, eléadás. Visszás értelem. "Ez nekem igen visszásnak tetszik. (Szabó D.).