, néhutt pl. Szabó Dávidnál, más kiejtéssel: VÍTAT, (ví-tat v. vit-at) áth. m. vitat-tam, ~tál, ~ott, par. vitass. 1) Tulajd. ért. valamit folytonosan ví, ostromol, támadólag szorongat, Molnár A. szerént oppugnat, impugnat. "Eleget vitatott, ostromolt, kénytetett, de nem vehetett szándéka teljesitésére (Szabó D.) Ma ezen jelentésben, legalább tudtunkra, szokatlan, úgy hogy Molnár A. későbbi, pl. Ederféle kiadásában is, ezen jelentés már elé nem fordúl, 2) Szokottabb átv. ért. bizonyos állitást, véleményt okokkal támogat, s azt az ellenvélemények vagy ellenvetések ellen védelmezi. Alaposan, makacsul, álokokkal vitatni valamit. Inditványát erősen vitatja.
Ezen ige, mint érteményeiből kitüik, nem miveltető, hanem átható, minthogy a ví s hasonló nemü igékből a miveltetők rendszerént igy képződnek: vivat, hivat, szívat, lövet, szövet stb. Tehát törzse inkább az elavult vit, melyből at képzővel lett: vitat, mint fitat, mutat stb.