, (vissza-tart) ösz. áth. 1) Valamit a végett tart, vagyis magafelé húz, von, hogy előre ne nyomulhasson, ne rohanjon, le ne essék stb. továbbá, valaminek haladását mozgását mérsékli. Lejtőn visszatartatni a lovat. A lélekzést visszatartani. 2) A mit másnak kellene adnia, magánál tartja. A cseléd bérének egy részét visszatartani. Váltókövetelés fejében (a váltóadóstól ezt illető) pénzt, ingóságot (melyek kezéhez nem tiltott úton jutottak) magánál tart. 3) Önh. ért. utját visszafelé irányozza. Úgy látszik, hogy a vadászok már visszatartanak. Átv. mások irányában tartózkodva, ovakodva, idegenkedve viseli magát, nem ért velök egyet.