, (vissza-al) áth. m. visszál-t. Bizonyos hajlékony szálu vékony testeket, ide-oda, jobbra-balra hajtogatva, vetegetve, sodorgatva össze-vissza teker, sodorít, fodorít, sző, fon. A gombkötök visszálják a selyemfonalakat, midőn zsinórt vernek. A kosárkötők visszálják a vesszőszálakat, a takácsok a fonalakat. Hajat visszálni, fodorítani. A beretválók visszálanak, midőn a szőrnek első levétele után még egyszer ellenkező irányban neki fogják a kést. Szabó Dávidnál "visszálni = közbeszőni, p. o. valamely vászonba, diktába (vászon neme) más szint. Visszálott fonal.