, (vissza-ható) ösz. mn. Ami viszszahat, ami a hatást ellenhatással viszonozza. Nyelvtani ért. visszaható ige, oly középige, melyben az alany cselekvése önmagára vonatkozik, s mintegy visszatér, milyenek a) az odik, ědik, ödik képzésüek. p. csavarodik, telepědik, göndörödik, mintegy csavaritja, telepíti, göndöríti önmagát; b) a kodik, kědik, ködik, kozik, kězik, közik képzőjüek, pl. vonakodik, vetekědik azaz vonogatja, vetegeti önmagát; bontakozik, mérkězik, törölközik bontogatja, méregeti, törölgeti magát; c) melyek két vagy több alanynak egymásra vonatkozó hatását, cselekvését fejezik, ki p. marakodik, kötekědik, verekědik, gyülölködik, t. i. valakivel v. egymással.