Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VISSZA, (2) mind régiesen, mind mai napság főnév is; tárgyesete: visszát. Példák régiesen, (Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál stb.) visszát von am. visszáskodik v. visszálkodik (dissidet, rixatur, jurgatur, Calepinusnál: discordat); A Góry-codexben: "Az szeretet senkivel visszát nem vonszon“. (31. 1.). Telegdinél szintén visszát vonz (Pred. 1. R. 18. 1.). Molnár Albertnél is (Éder kiadásában): visszát vonszok v. visszát vonyok (vonok). Arany Jánosnál "Buda Halála“ czimü költeményében (a régiséget utánozva):

"Had ura, im hallj szót, kinek neved ISTEN!
Igaz nekem ugy légy, mint igazán eskem:

Hogy e mai szer-től soha el nem állok;
Etele öcsémmel visszát nem csinálok.“

Buda esküje.
Etele esküje szintén ez értelemben:

"Jó Buda bátyámmal visszát ha csinálok“.

Mai értelemben visszája valaminek pl. posztónak, vászonnak am. ki- v. megfordított, hátulsó irányu része, fonákja. Visszáról venni magára az üngöt kifordítva, vagy elejét hátravetve. Visszáról fogni valamit, nem kellően, hanem fonákul, balul, fordítva. "Visszájára fordúlt a dolog“. (Szabó D.).