, (visz-on-os) mn. tt. viszonos-t, v. at, tb. ~ak. Szabatosan véve különbséget tehetünk a viszonos és viszonyos között. Amannak megfelel a latin reciprocus, emennek a lat. relativus. A viszonyos szó jelenti két vagy több félnek bizonyos tekintetben egymásra vonatkozó összefüggését, közösségét, s ellentétei: önálló, független, általános; p. az apa és fiú viszonyos fogalmak, mert egyiket a másik nélkül nem gondolhatni; viszonyos becsű, a munka, mely bizonyos tekintetben, p. versenytársaival egybehasonlitva, bir csak becscsel, nem általán véve: ellenben viszonos, ami hasonlónak hasonlóval felel meg, p. az apa és a fiu viszonos szeretettel viseltetnek egymáshoz, midőn az apa a fiút, és a fiú az apát szereti. Ez máskép: kölcsönös, midőn egyik fél a másiktól mintegy kölcsön vett hatást hasonlóval viszonoz. Ezzel fogalmi öszvefüggésben állanak: viszont (reciproce), és viszonoz (reciprocat), amazzal: viszonylik (refetur, in relatione est), viszonylás (relatio, die Beziehung), és viszonylat (status relativus). V. ö. VISZONY.