, (viszket-eg) mn. és fn. tt. viszketeg-ět, harm. szr. ~e. 1) Viszketésre hajlandó, ami természeténél fogva viszketni szokott. A viszketeg bőrü ember megérzi az időváltozást. Mint mn. csak tájdivatban él. 2) Az állati bőrnek izgékony állapota, különösen bőrbajok, p. rüh, kosz, var, melyeket enyhitésül vakarni szokás. Orr, szem-, fűlviszketeg. Fagyos ujjak viszketege. 3) Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál, továbbá Szathmár megyében is Gáthy János szerént am. rüh. 4) Átv. ért. nyugtalanitó vágy, inger, ösztön.
Azon atag eteg képzőjü nevek osztályába tartozik, melyek ad ed önható igékből alakulnak, mint lankad lankatag, hervad hervatag, förged förgeteg, csőrged csörgeteg, rezged reszketeg stb. V. ö. VISZKET.