, (visz-on-oz) áth. m. viszonoz-tam, ~tál, ~ott, v. viszonz-ottam, ~ottál, ~ott, par. ~z. htn. ~ni v. viszonzani. 1) Szükebb ért. ugyanazt teszi vagy ugyan oly módon cselekszik más irányában, amit v. amint ez az ő irányában tett. Szabó D. szerént: víszont cselekszik. Jót jóval, roszat roszszal viszonozni. 2) Szélesb ért. annak következtében, vagy fejében, amit valaki az ő irányában tett, ő is tesz annak valamit. A jótéteményt hálával viszonozni. A köszöntést megvetéssel, a kérést tagadással, a szeretetet gyűlölettel viszonozni.