, (visz-os) mn. tt. viszos-t, v. ~at, tb. ~ak. Ellenkező irányzatu, hatásu; visszás, összevissza forgatott. Viszos állapot. Különösen mondják fáról, midőn rétegei, rostjai tekervényesen összevissza nőttek, s melyet, hogy meg lehessen gyalulni, többször majd erre, majd arra kell fordítani. Élnek vele ez érteményben a Balaton mellett és Göcsejben.