(his-kó?) fn. tt. viskó-t. Kunyhó, gurgyó, kaliba-féle hájlék, szegényes házikó, vityilló. Szabó D. szerént szük, alacsony hajlék: máskép nála: gugyoló, gurdély. Egyezik vele a palóczoknál divatos hiska és hiskó.
E szónak képzője kó jelent kicsinzést, mint a házikó, kuczkó szókban, továbbá némi tréfás gúny szinét viseli, mint ezekben: vaskó, letykó, filkó. Ha a palócz hiska, hiskó szókat vesszük eredeti alakoknak, akkor lehet a tájdivatos hí v. hiu v. hiju származéka: hícskó v. hiucs-kó (oly formán mint kuczkó, házikó), tehát jelentene kis hiu (padlásüreg v. tető) félét.