, (vis-ít) önh. m. visit-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~s. Éles, metsző, sipító indulathangon kiált, sír, sivalkodik. Használtatik mind fájdalmas, mind jó kedvből fakadó ilynemü hangkitörésekre. Visít a gyermek, ha verik. Visítanak a legényekkel pajkoskodó, vinczározó leányok. Mondják siró malaczokról, s élesen fuvó szélről is. Egyezik vele a megfordított gyökü sivít. Hasonló képeztetésüek ezen hangutánzók is: rikít, sipít, hurít, ordít, nyerít, ahít, virnyít.