, (visz-ály) fn. tt. viszály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Valaminek fordított, visszás oldala, fonákja. 2) Átv. ellenkező irányu, módu, egymást rontó, zavaró müködési, törekvési állapot; perpatvar, njjhuzás, egyenetlenség. Képeztetésre hasonló ezekhez: aszály, dagály, akadály, szabály, osztály, ragály, apály, szegély, veszély stb.