, (vissza-jár) ösz. önh. Elhagyott előbbi helyére gyakran, többször visszamegy. A babonahit szerént visszajár a megholt ember lelke, midőn kisértetképen meg szokott jelenni. Átv. a fizetésül átadott nagyobb pénzdarabból az illető járandóságot fölülmuló rész az általadó fizetőt illeti. A százforintosból visszajár 15 for. 20 kr.