, fn. tt. virics-ět, harm. szr. ~e. Általán, a szőlő kivételével, a növényekből, vagy azok magvaiból, gyümölcséből kifőzött, kisajtólt, kieresztett, kifolyott lé, nedv. Almavirics, árpa-, rozsvirics, nyírvirics, nyírvíz, ha tavaszkor a nyirfát megvágják, az ebből kifolyó nedv. Molnár A. szerént törkölylé (Treberwein). Gömörben, fának a forrása tavaszkor. Különösen a székelyeknél Buczy szerént a pálinka-, vagy serfőzéskor azon nedv, mely az illető anyagból legelőször csepeg ki; Kriza J. szerént pedig pálinka tisztáláskor az üst fenekén való maradék. Mindenik jelentésében gyöngébb erejű nedv, ital.
Gyöke vir egyezik a nedvnemű folyadékot jelentő ir szóval: gyökhangokban, s alapfogalomban rokonok vele a tejfőlnek a vajrészektől elváló nedvét jelentő iró (mongolul: airak), továbbá a keletlen szappanos kenyér lágy rétegének neve irj v. irgy, valamínt nyír, nyirok, nyirkos, nyers, nyiring v. nyering (eső utáni nyirkos ut). Mindezekben a nedvet, levet jelentő ir fogalma rejlik. Kicsinyitő képzője ics kiváltkép növénynemekhez szeret járulni, mint: kakics, kikirics, papics, tarnics.