, VIRHUSZIK, (vir-h-ud-ik v. vir-h-usz-ik) k. m. virhud-tam, ~tál, ~ott. A ,virhuszik alak csak a jelen időben divatos. Székely tájszólás szerént am. bizonyos tettre erős indulat által üzetve, s mintegy neki bőszűlve ösztönöztetik. Szerelemre, haragra virhudni. Ugyan reá virhudt a vigjátékba való menetel. (Ferenczi János). Fogalmi és gyöki rokonságban áll azon ir, vir, fir, für gyökökkel, melyekből iram, ireg, (forog), virgoncz, fürgöncz szók erednek.